Bandi bácsi

A következő karakter, akit bemutatok nektek: Bandi bácsi, az öreg utcaseprő. Elkattintottam festés közben pár képet, ne féljetek, csak azokat a képeket rakom nektek ide, amin a festés folyamata látható, a csücsörítős önportréktól megkímélem az olvasóközönséget(és magamat isJ)

a kész kép

Hangolódjatok rá Bandi bá'-ra egy kis meserészlettel. Arról pedig, hogy miért is olyan szomorú ez az utcaseprő, mélységesen hallgatok, mert hát kell egy kis titokzatosság, nem igaz?

"Egy kora tavaszi napon Mindenbele Béla szokásos felderítő útjára indult. Tavaszi nagytakarításnak nevezzük mi, klímanók ezt a napot, mert a hó végre elolvad, és láthatóvá válnak azok az eldugott, megbújó szemétkupacok az utcákon és tereken, amik eddig a fehér takaró alatt meglapulhattak. Mindentbele Béla pedig hatalmas orrával könnyedén kiszimatolta ezeket a rejtőzködő szemétkupacokat.
Pont ezen a napon történt, hogy Mindenbele Béla orra nagyot szippantott egy városka félreeső utcasarkán, amikor valami rettentő bűzös fuvallat ütötte meg az orrát.

- Roppan különös, lássuk csak – dünnyögte magában, és ahogy halad a szag nyomán, találgatni kezdett – ühüm, igen, van benne valami műanyag… Talán egy tekercs rozsdás huzal is… dohány és újságpapír… és – még jobban kitágította az orrlyukait – áhá! Ez nem lehet más, mint…
De már látta is maga előtt, amit az orrával megfejtett: magányos alak álldogált a szemközti kapualj beugrójában. A háta kissé már hajlott volt, de most mintha nagyobb súlyt cipelt volna, egészen összeroskadva állt: Bandi bácsi, a városka öreg utcaseprője, a kukamanó egyetlen emberbarátja.

- Seprűforgató szép jó napot kívánok! Rég nem találkoztunk már!- köszöntötte illedelmesen kollegáját a kukamanó.

- Áh… jó napot? Mi a jó ebben a napban? – dörmögte vissza bánatosan Bandi bácsi.
Mindenbele Béla felmászott a szemétgyűjtő taliga szélére, onnan is a seprű tetejére. Ilyen közelről már a szomorúság kesernyés szagát is érezhette minden szemetet kiszagoló orrával. Mert bizony nem csak a hulladéknak van nyoma a levegőben, de az érzések felhői is ott kavarognak gazdáik körül. Mindenbele Béla szerint ezek a szomorúság-felhők ugyanolyan eltakarításra váró szagok voltak, mint bármelyik eldobott csoki papír vagy elhullajtott banánhéj."