- És te
mivel foglalkozol? –kedves, érdeklődő tekintet.
- Illusztrátor vagyok. Könyveket készítek gyerekeknek. – csodálkozó tekintet, egy "Ó, az nnnnagyszerű" sóhajjal fűszerezve, ellágyuló mosollyal. – Most éppen a saját könyvemen dolgozok. Én írom és én is illusztrálom. - Saját magam lelki hátba veregetése, alig látható büszkeség-rángás a szám szegletén.
- Nahát! Gratulálok. És miről szól? – még mindig érdeklődő szemvillanások, fejek felett megjelenő gondolatbuborékokban távolba vesző, szép gyermekkori emlékek kisnyusziról, egyfejű sárkányokról, kedves, rózsaszín babákról.
- Khm. A szemétről.(habár egy angol beszélgetésben ezt a valamivel jobban csengő waste management kifejezéssel illetem, de a reakció ugyanaz):
- Nahát, éééérdekes.- zavar támad az erőben, bár arcon egy rezzenést sem látni.
- Illusztrátor vagyok. Könyveket készítek gyerekeknek. – csodálkozó tekintet, egy "Ó, az nnnnagyszerű" sóhajjal fűszerezve, ellágyuló mosollyal. – Most éppen a saját könyvemen dolgozok. Én írom és én is illusztrálom. - Saját magam lelki hátba veregetése, alig látható büszkeség-rángás a szám szegletén.
- Nahát! Gratulálok. És miről szól? – még mindig érdeklődő szemvillanások, fejek felett megjelenő gondolatbuborékokban távolba vesző, szép gyermekkori emlékek kisnyusziról, egyfejű sárkányokról, kedves, rózsaszín babákról.
- Khm. A szemétről.(habár egy angol beszélgetésben ezt a valamivel jobban csengő waste management kifejezéssel illetem, de a reakció ugyanaz):
- Nahát, éééérdekes.- zavar támad az erőben, bár arcon egy rezzenést sem látni.
Ó, hát
hogyan írhat valaki a szemétről, pláne gyerekmesét? A választ inkább képekben
mutatom meg. Ezeket a fotókat egy belga szemétfeldolgozó üzemben készítettük 2 éve. Nézzétek meg jól, szippantsatok nagyot lelki orrotokkal egy hulladék
feldolgozó üzem szaftos levegőjéből, és éljétek át, hogy aligha lehet ennél
sürgetőbb témát feszegetni a gyerekeknek.(kalandos életemről bővebben itt.)
szemétfal sz orrunk előtt |
bevállalnád ezt a melót napi 12 órában? |
ebben mindannyiunk "keze benne van" |
a válogatók - és ez "csak" a papír |
érzitek? |
Vad,
ifjonci szívemmel mindig is olyan képet láttam magamról, aki majd a világ jobbá
tételén fáradozik, kiáll a sorból és felkiált: elég! Most, túl a harmincon se
gondolom másképp, talán csak olyan körmönfont mondattal fogalmaznék túlfejlett
felettes egómmal, hogy egy olyan illusztrátor vagyok, aki eleget töpreng az
Élet mibenlétén ahhoz, hogy érezze a felelősséget saját élettere iránt.(Ha az előző mondatot sikerült egy levegővel elolvasnod, küldj emailt privátban, az első száz kedves hangvételű levél beküldője között Hulladék Históriák könyv első kiadású példányt sorsolok ki.-ahhh...első játék:-))
Jelenleg
Olaszországban élek, de Belgiumban ugyanazt tapasztalhattuk: a szemetedet el se
vinnék, ha nem külön-külön válogatva raknád ki a kapu elé. Ez persze több
odafigyelést igényel. Kis káromkodás elmorzsolása, amikor egy rám romlott
joghurtot nem elég könnyed mozdulattal a kukába vágni. Szedd szét, öblögesd el,
dobd a megfelelő helyre. Na de mindennek célja van, és értelme! Utólag jó
érzés, mert tudod, minden nap tettél valamit azért, hogy könnyebb legyen
eltakarítani saját magad alól a ganét! De hogyan adod be a gyerekednek, hogy
szétválogatni a szemetet igenis fontos dolog?
-
Kisfiam, ha nem figyelsz oda, egy szeméthegyen fog meghalni az unokád!(5 éves
Pistike értetlen arca, aki számára egyedül a MOST pillanat létezik.)
- Ha nem válogatod szét a szemetet, egy jegesmedve valahol megfullad a klímaváltozásból fakadó felmelegedés miatt! (6 éves Eszmeralda édes kis pofija, amire kiül, hogy a klímaváltozás szót nem érti, jegesmedve képet csak rajzolva látott, az viszont jó hírként érinti, hogy felmelegedés van, mert otthon sokszor fázik, és az iskolákat se fűtik túlságosan.)
- Gyűjtsd külön, mert kell, és kész! Úgy illik, így szokás! (a saját gyerekkori fejem 7 évesen, borzalmas műanyag keretes szemüveggel, tudjátok, aminek a szára a fülcimpa mögé kanyarodik, mögüle morcos tekintet villan, mert a muszáj és kell szavak túl mélyen sértik önérzetes vízöntői lelkemet)
- Ha nem válogatod szét a szemetet, egy jegesmedve valahol megfullad a klímaváltozásból fakadó felmelegedés miatt! (6 éves Eszmeralda édes kis pofija, amire kiül, hogy a klímaváltozás szót nem érti, jegesmedve képet csak rajzolva látott, az viszont jó hírként érinti, hogy felmelegedés van, mert otthon sokszor fázik, és az iskolákat se fűtik túlságosan.)
- Gyűjtsd külön, mert kell, és kész! Úgy illik, így szokás! (a saját gyerekkori fejem 7 évesen, borzalmas műanyag keretes szemüveggel, tudjátok, aminek a szára a fülcimpa mögé kanyarodik, mögüle morcos tekintet villan, mert a muszáj és kell szavak túl mélyen sértik önérzetes vízöntői lelkemet)
Szóval
nem hiszem, hogy ezek működnének. Pedagógusi vénám azonban egyetlen ősi ötletet
kerget körbe illusztrátori véráramlatomban: tegyük játékká, mindennapi kalanddá
a szelektív hulladékgyűjtést a gyerekeknek (ugye rákattintottatok a fenti
linkre, amiben olvashatjátok, hogy pedagógus vagyok, meg illusztrátor, és
elmélyülten, hosszú percekig gyönyörködtetek eddigi munkámban? Remek, remek.....itt bepótolhatod, ha mégse.)
Szóval, itt az alapgondolat, amit fentebb a fejlécben olvashatott a
szemfülesebb látogató:
"Mindennek,
ami itt a Földön létezi, van egy kis manója, aki mindent tud a saját rábízott
feladatáról." Így születtek meg azok a manók a fejemben, majd a kezem
alatt, akik mindent tudnak a szelektív hulladékgyűjtésről, és arról az
anyagról, amit gyűjtenek.
Szívesen megnéznéd, hogy néz ki egy tapasztalt papírmanó? Kíváncsi vagy rá, hogy fest egy műanyag manó "élőben"? Érdekel, ki is az az Öregvilág Apó? És egyáltalán, mi a csuda az a klímanó? Mert akkor bennünk valami közös.
Szívesen megnéznéd, hogy néz ki egy tapasztalt papírmanó? Kíváncsi vagy rá, hogy fest egy műanyag manó "élőben"? Érdekel, ki is az az Öregvilág Apó? És egyáltalán, mi a csuda az a klímanó? Mert akkor bennünk valami közös.
Folyt
köv…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése