Megrendelheted:

Könyvrendelés:
- www.lucifairyworks.com oldal webshopjában
- vagy írj egy levelet a mariannbalint.illustrator@gmail.com címre,név, postacím, darabszám, számlacím (amennyiben eltér a postacímtől)feltüntetésével!
- írj levelet a fészbuk Hulladék Históriák oldalára az adataiddal!
- ha megtörtént az átutalás, már postázzuk is (10700244-66771069-51100005 Cib Bank)
Írj levelet>utald át az összeget>postázunk!

2012. november 26., hétfő

Első meserészlet

Mariann álmos feje, se szemüveg, se kontaktlencse, reggeli készítés tapogatózva. Férj mögöttem, neki persze nem kell kávé az ébredéshez, és segédeszköz se a látáshoz, egyből kiszúrja, amint megindulok a kukához kezemben zöldségszárral, és így kiált:


- A műanyagos kukába a paradicsomszárat? Teeee... klímanó!


Na igen, nálunk itt (Olaszország) három kuka van egy háztartásban. Egy a papírok számára, egy a lebomló, organikus maradékoknak, egy pedig a műanyagoknak, üvegeknek, fémhulladékoknak. Persze mindenhol más a rendszer. Sok helyen az üvegeket külön, a PET palackot külön, fémet külön… attól függ, hol versz tanyát. Magyarországon nagy átlagban van otthon egy kukád(jelenlévők kivételek, de biztosan hallottatok már olyanról, akinek így van), meg egy nagy konténer a közeledben, oda hordja a lakóközösség a cuccot, és ha jó fej vagy, akkor veszed a fáradtságot, és keresel a közelben egy szelektív hulladékgyűjtő szigetet, ahol megcsaphat a környezettudatosság enyhe kis szele. 

Mindenhol más a helyzet. Belgiumban például büntit is akaszthatnak a nyakadba, ha nem megfelelően szétválogatva teszed ki a sittet a házad elé, és még a nyakadon is hagyják egy illatos kis cetlivel, hogy mit nézett el a kedves városlakó. Egy hete lakhattunk itt Pármában, amikor kiderült, hogy az a szemétlerakó hely, ahova a konyhai hulladékunkat hordjuk, az kizárólag papírhulladékoknak van fenntartva, de ez csak akkor szúrt szemet, amikor egy rövid, de harsogó energiával megtöltött " Solo CARTE" felirat piroslott a kis helyiség ajtaján jól aláhúzva, tripla felkiáltó jellel. Aznap biztos nem menőztem volna a regénykémmel, meg manókkal… Ettől a kis mellé nyúlástól eltekintve nagyon könnyen hozzá lehet szokni a szelektív gyűjtéshez, könnyebben, mint hittem. Felnőtt (?) fejjel könnyű belátni, meg átérezni, hogy miért is jó, amit teszek. De térjünk át a gyerekekre, és helyezzük át a súlypontot a felelősségről a játékra, kalandra. Mert:

- Milyen más is, amikor a gyerkőc aznap egy kismanónak segít a gyűjtögetésben, akit már pár meséből megismert, megszeretett? Mennyivel könnyebben talál a megfelelő kukához a megfelelő szeméttel, ha még a manó matricáját is látja rajta kiragasztva?

Sunyi kis bogár ez a két mondat, igaz? Remélem, alattomosan bekúszott, és tovább olvassátok a blogot egy kis mese előzetesért, amiben rögtön 2 új klímanóval ismerkedhettek meg. Tessék, Hulladék Históriák, 1. részlet:

"Nos, pont itt az ideje, hogy végre tisztázzunk valamit: manók igenis léteznek! Higgyétek el, nem mondanám, ha nem tudnám biztosan. Hiszen én magam is az vagyok.

A nevem Klímanó Kapitány.

Ó, szinte hallom: Kapitány? És klímanó? Nem is hallottunk még róla! Nem csodálom, hisz igazán senki sem ismer bennünket. Mi, manók olyan észrevétlenek próbálunk maradni, amilyen a szél: nem látod a szemeddel, mégis érezheted az arcodon.  Én, mint a Klímanók Vezére, bárhová bekukkanthatok és beleshetek, megnézhetem a legrejtettebb titkokat is. Ezért is hívnak Kapitánynak. Nade klímanó, igaz? Az már igazán különös egy szerzet lehet. Figyeljetek hát!

Volt idő, amikor az emberek és manók együtt éltek itt a földön. Mára azonban az emberek elfelejtkeztek az apró szerzetekről, és csak mesékben emlékeznek meg rólunk. Mendemondák keringenek erre is, arra is: valaki manót látott az alkonyodó erdőben, tündét vélt megpillantani a folyóparton, vagy koboldot fogott a pincéjében. Sok féle manó él erdőn, mezőn, városokban. Tudjátok, minden egyes dolognak, ami itt a Földön létezik, van egy kis manója, aki mindent tud a saját rábízott feladatáról. Találkozhatsz esőmanóval, álommanóval, erdei gombamanóval, városi utcamanóval, falusi tojásőrző manóval…

Én ma nektek olyan manókról mesélek, akikkel akkor találkozhattok, ha belestek a kukátokba otthon, vagy egy szemétkupac alá, amit valaki ott felejtett valahol.  Ők a klímanók.

Gyűjtögetik a szemetet, keresgélik az elhullajtott vagy eldobott tárgyakat, mindenki a saját fajtáját. Igazi tisztogató brigád a manók és koboldok nemzetségében. Ó, és nem csak gyűjtögetnek ám ezek a szorgos kis kezek! Sok-sok olyan anyag van, amit még újra is hasznosítanak! Különös, igaz? Hisz mit lehet kezdeni a kukánkba kidobott szeméttel? Pedig nagy szükség van manapság a klímanók szorgoskodására! Egyre csak halmozódik a szemét és a hulladék, a sok kidobott holmi hegyek módjára áll olyan helyeken, ahol valaha rét zöldellt, madárfütty hangzott, és patakcsörgedezés járta!

De ha a legelejéről akarom kezdeni, akkor először Mindentbele Béláról kell mesélnem Nektek. Itt egy kép róla, hogy megismerjétek, ha mégis sikerülne megpillantanotok őkelmét, ahogy a lába kikandikál egy kuka mögül, vagy egy bizonyos öreg utcaseprő kalapja alól látnátok kilesni."

Háhá! kép és bejegyzés Mindentbele Béláról a következő bejegyzésben!


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése